A mai napon egy történetet elmesélek.
Vonaton hallottam amikor két fiatal férfi beszélgetett és nagyon elgondolkodtatott.
A fiatal férfi egy iskolában dolgozott, ahol speciális képzésben részesültek a fiatalok.
Egy ilyen intézmény élete nem egyszerű. Az ott dolgozóknak naponta kell megvívniuk a harcot, hogy tanulóik felnőtt élete ne a bűnözéssel legyen teljes. A harc nagyon nehéz. Az ilyen gyerekeknek sok esetben a szülei is sérültek, hátrányos helyzetűek.
Ez az intézmény nemcsak oktatással és szakiskolával foglalkozott, hanem állami gondozással, neveléssel is.
Nos...
Itt történt meg, hogy a kollégiumban felgyújtottak egy kukát! Hogy miért? Mert ezt látták a JACKASS című műsorban. Az igazgató abszolút nem foglalkozott a napló bejegyzésekkel, figyelmeztetésekkel.
Keresztény hitvallása szerint- úgy látszik- ez belefért.
Erre mutatnak azok az esetek is, amikor 13-14 éves államigondozott lányok estek teherbe. Nem vetettette el velük a magzatot, hanem megszűlték és a családias hangulatú intézetben éltek tovább.
Hiába...nincs még óvszer, fogamzásgátló...és SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁS!!!
Indoka a vezetőnek a katolikus hitből merített gondolat: Szeresd felebarátodat, és ha isten nem akarná, hogy megszülessen e gyermek, akkor majd úgysem fog!
Oké, megértem!
De feltétlenül muszály kölykök életét tönkretenni? Ha már az a dolgunk, hogy neveljük őket, akkor ebbe nem tartozik bele a felelősségteljes gondolkodás? Nem kellene az életre való felkészülést az alapoknál kezdeni? Mert szerintem az élet legnagyobb kihívása a gyermekvállalás.
És ilyenek után merjük magunkról azt állítani, hogy pedagógusok vagyunk? Hogy felvállaljuk a gyerekek nevelését ?...de az első nagyobb zökkenőnél sz...nk a fejükre? Így kialakul bennük a határok iránti érzékenység? Példát tudnak majd mutatni saját csemetéjüknek, ha maguk sem nőttek fel még a feladathoz?
Elszomorít. Mert a pedagógusi pálya nem ebből áll! Ma. Itt. Magyarországon!!!
Nos...
Itt történt meg, hogy a kollégiumban felgyújtottak egy kukát! Hogy miért? Mert ezt látták a JACKASS című műsorban. Az igazgató abszolút nem foglalkozott a napló bejegyzésekkel, figyelmeztetésekkel.
Keresztény hitvallása szerint- úgy látszik- ez belefért.
Erre mutatnak azok az esetek is, amikor 13-14 éves államigondozott lányok estek teherbe. Nem vetettette el velük a magzatot, hanem megszűlték és a családias hangulatú intézetben éltek tovább.
Hiába...nincs még óvszer, fogamzásgátló...és SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁS!!!
Indoka a vezetőnek a katolikus hitből merített gondolat: Szeresd felebarátodat, és ha isten nem akarná, hogy megszülessen e gyermek, akkor majd úgysem fog!
Oké, megértem!
De feltétlenül muszály kölykök életét tönkretenni? Ha már az a dolgunk, hogy neveljük őket, akkor ebbe nem tartozik bele a felelősségteljes gondolkodás? Nem kellene az életre való felkészülést az alapoknál kezdeni? Mert szerintem az élet legnagyobb kihívása a gyermekvállalás.
És ilyenek után merjük magunkról azt állítani, hogy pedagógusok vagyunk? Hogy felvállaljuk a gyerekek nevelését ?...de az első nagyobb zökkenőnél sz...nk a fejükre? Így kialakul bennük a határok iránti érzékenység? Példát tudnak majd mutatni saját csemetéjüknek, ha maguk sem nőttek fel még a feladathoz?
Elszomorít. Mert a pedagógusi pálya nem ebből áll! Ma. Itt. Magyarországon!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése