"Multik, menjetek haza!" (am. filmcím)

Őrület, őrület, őrület!!!!!!

Valamelyik nap egy híres/hírhedt multiban szabály szerűen meg akartak arról győzni, hogy szükségem van arra a bizonyos árura.


Tiszta "Állami Áruház", -gondoltam és elhessegetve a kedvesen erőszakos eladót tovább haladtam. Drágaságunk azonban nem adta fel. Kitartóan magyarázta, hogy ez a uszkve 400.000,- ft-os plazmatévé életem nagy lehetősége. A képminősége kifogástalan, és még a szememet is kíméli ( Hisz számáta is nyilvánvalóvá vált, hogy szemüveges vagyok. ) Hiába a tartós elutasítás, ott lépkedett a nyomomban. Azon filóztam, hogy rohadjak meg ha ezeket nem teljesítményre fizetik.)

Hiába a sok kifogás : apró lakásban élek, minek a bazi nagy tévé, a jelenlegi Samsungom is tökéletes...stb- mint a falra hányt borsó. Lassan kínossá vált helyzetemből a párom mentett meg, aki nem igazán arról híres, hogy nyugodtan tűri, ha a kedvesét zaklatják. Szerencsére a lelkes eladó egészben és élve távozott.

A vicc az egészben csak az volt, hogy egy rohadt WC-t próbáltunk keresni, mert a ruhámat totál leöntöttem eperjuiceval.

Őrület, őrület, őrület!

Szerintem senkinek sem kell azokat a bizonyos multikban szervezett AKCIÓKAT bemutatni. Talán a már beolvadt és névileg letűnt multira volt a legjobban jellemző a következő szituáció

Anno domini voltak ún. egy napos akciók. Az említett multiban történetesen ez csütörtökön és a hétvége egyik napján volt. Ilyenkor megdöbbentő árzuhanással próbálták az amúgy is legatyásodott embereket hülyeségek vásárlására csábítani.

Amikor pl. egy bizonyos tölcséres fagyi feleannyiba vagy talán olcsóbba került. Az emberek, mint az őrültek rontottak be aznap reggel ezekbe az üzletekbe, és egymást taposva, lökdösve, káromkodva, és verekedve próbálták felhalmozni a minőségileg is jócskán kifogásolható terméket. Az eladók még a raktárból sem tudták sok helyen kihúzni az akciós árut, a sakálok már a raklapról és hűtőkamrákból tépték ki a fagyit.

Gondolom, mindenkinek olyan hatalmas fagyasztója volt otthon, hogy 40-50 doboz fagyi simán elfér benne. Mert minek is vennénk kenyeret, tejet, felvágottat, gyümölcsöt...stb...ha teletömhetjük a frigót fagylalttal?!! Megértem. Létfontosságú élelmiszer!

Őrület, őrület, őrület!

Érdekes cikk ehhez a témához.
Zuhanás, „kilábalás” és hitel 2009-08-16 14:11 barikád.hu
(Küldje el ismerősének!)

„Brutálisan, 7,6 százalékkal csökkent Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) 2009 második negyedévében éves alapon – közölte a KSH. A nemzetgazdaság zuhanásának mértéke mélyebb a vártnál: a Reuters által megkérdezett elemzők a szóban forgó időszakra 7,1 százalékos csökkenést vártak, míg a Portfolio.hu elemzői konszenzusa 7,2 százalékos visszaesést jósolt.”
A legújabb adatok szerint igazán drasztikus csökkenés következett be a magyar gazdaságban 2009 második negyedévében. Legtöbben a kormányt okolják Magyarország állapotáért. Részben ténylegesen az MSZP neoliberális gazdaságpolitikája a felelős, ám nem szabad figyelmen-kívül hagynunk a határokon-átívelő “egyéb szereplők” tevékenységét sem. A nemzetközi tényezőket figyelembe kell vennünk, ha meg akarjuk érteni milyen folyamatoknak lehetünk a tanúi.
Mert voltaképpen ki irányítja a folyamatokat Magyarországon? A pénzügyi irányítás teljes mértékben az IMF felügyelete alatt van. Magyarország és Románia egyaránt felvettek hitelt azon intézménytől, valamint az Európai Uniótól. A hitelfelvétel természetesen “feltételekkel” járt. Brutális megszorításokat vezettek be Hazánkban és szomszédunkban, melyeknek bevallottan a gazdasági visszaesés gerjesztése a cél! Jól olvasták a Kedves Olvasók, a megszorítások célja a válság elmélyítése! Ezt nem egyéb személy állítja, mint Radoslaw Bodys, a Bank of America közgazdásza. Egy amerikai üzleti hírügynökség kérdéseire válaszolva, azt nyilatkozta hogy “a költségvetési megszorítások elmélyítették a recessziót de, ha fenntarthatónak bizonyulnak (a költséglefaragások-A.P.), megerősítenék azt a vélekedést, hogy a jövőt illetően kisebb mértékű sebezhetőségeknek lehetünk majd tanúi, ami a befektetői bizalmat visszaállítaná és lehetővé tenne alacsonyabb alapkamatokat”.
Így járnak azok az országok, melyek kénytelenek mások parancsait követni. Minél nagyobb a lepusztulás, minél nagyobb a káosz, annál több hasznot lehet bezsebelni, annál magasabb a profitráta, annál erőteljesebb a kizsákmányolás. Tehát annál jobban érvényesülnek a kapitalizmus alaptendenciái. Igenis szükséges volt a válság ilyen szempontból, mert nemhogy megrendült volna a hatalmi központok a világgazdaság perifériái feletti uralma, hanem épp ellenkezőleg; nagy mértékben megerősödött. És most, a külföldi bankok itteni tevékenységének árát mi, a helyi őslakosság, fogjuk megfizetni hitelkamatok formájában.
A gazdasági fellendülés Nyugat Európában is nagyban a Kelet Európai munkaerő kizsákmányolásán fog alapulni. Ám nem szabad készpénznek vennünk mindent, amit tőlünk Nyugatra csiripelnek. Állítólag, a propaganda szerint, már “megindult” a gazdasági fellendülés Nyugat Európában. Mind a német, mind a francia gazdaságok 0,3%-kal bővültek, ami a tömegmédiában a kilábalás jeleként van nyilvántartva. De egyelőre egyetlen komolyabb elemző sem gondolja azt, hogy valóban tartós gazdasági fellendülés fog bekövetkezni. A hitelezés szinte kizárólag állami pénzek révén lehetséges; sőt, az elhíresült autócsere program meg az ahhoz hasonló intézkedések is csak azt mutatják, hogy még a fogyasztást is csupán állami finanszírozással tudják fenntartani, már ahogyan (még mindig csökkennek a fogyasztói árak Európa-szerte). Olyannyira súlyos válság söpört át a világgazdaságon, hogy kicsúszott a kapitalista világrendszer egyik alappillérje: a középkor vége óta a hitel volt a gazdaság alapja. Mondhatni, a legújabb kori globalizáció időszakában a kőolaj- és kábítószer-kereskedelemmel együtt a pénzügyi szektor vált a gazdaság kulcságazatává. Az aranyháromszög mindhárom szektora érintve van a válság által, hiszen mindhárom szoros összefonódásban van. Ha nem áll helyre a magánszektor részéről történő hitelezés (semmi jele ennek), akkor 2010 után folytatódhat tovább a válság, amint elfogynak az állami erőforrások. Ettől tart számos elemző. A ThyssenKrupp német acélipari vállalat negyedéves jelentésében nem számol tartós gazdasági fellendüléssel, és újabb veszteséget helyez kilátásba.
De ha netán mégis “beindul” újra a világgazdaság, akkor a nép szempontjából mi jó várható? Ékes bizonyítéka annak, hogy milyen következményekkel jár a gazdaság “stabilizálódása” az a hír, mely szerint hat év óta nem látott ütemben nőtt az amerikai alkalmazottak termelékenysége a második negyedévben, miközben csökkentek a bérköltségek. Vagyis a kizsákmányolás könnyebbé vált, mert hajlandóak az értékteremtő amerikaiak még nagyobb ütemben dolgozni a parazita rétegnek mely uralkodik felettük, csak azért hogy ne rúgják ki őket. Az alárendelteknek “hálásnak” kell lenniük, hogy “nagylelkű munkaadójuk munkát ad nekik”, mintha a munka ajándék volna! Tulajdonképpen az, csakhogy a “munkaadó” kapja a munkástól! A “munkaadó” és “munkavállaló” ideológiailag-telítődött, finomkodó neoliberális kifejezések, melyek elkendőzik a valóságot. Sokkal helyénvalóbb értékteremtőkről és értékelszívókról beszélni, semmint az előbbi kifejezésekkel hülyíteni egymást és másokat.
Ami jó nekünk, rossz nekik. Olyan esetben amikor az állam nem vezet be megszorításokat, sőt, emeli a magas jövedelműek adóját hogy kiszélesítse a szociális ellátórendszert és javítson annak minőségén, az valakinek valahol jövedelemkiesést vagy pluszköltséget jelent, mely legfeljebb évek múlva térül meg (egészséges és képzett munkaerő formájában). A gazdaságpolitika terén illene figyelembe vennie a világ politikusainak, de különösen Hazánk politikusainak, hogy kinek a javát is szolgálják? Nem lehet összeegyeztetni a rövidtávú profitéhséget a hosszabb távú szociális szempontokkal. Hiába a Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás (Corporate Social Responsibility), még a tőke részéről történő önkéntes alapú adakozás is mindig és szükségszerűen ellentétes a profit-szempontúsággal és a profit maximalizálására való törekvéssel.
Európa “éllovasai” szinte mind tönkrementek, lényegében a fogyasztás visszaesése miatt. Spanyolország az egyik leggyorsabban növekvő EU gazdaság volt. Most 18%-os munkanélküliséggel és eves szinte 4,1%-os recesszióval küzd, miközben a költségvetési hiány év végére várhatóan a GDP 10-12%-át teszi ki. Mindez azért, mert tömegesen építtettek felelőtlen ingatlanspekulánsok lakásokat, melyekről nagyon jól tudták hogy soha nem fogják tudni eladni olyanoknak, akik valóban be is akarnak költözni (t.i. gyakrabban vásárolnak spekulációs szándékból drága lakóparki lakásokat, mint a beköltözés szándékából). Hiába, ha kevesebb az átlagember jövedelme, ő vagy nem vásárol, vagy képtelen kifizetni tartozásait. Ha olyan szinten lennének a jövedelmek, nem volna szükség fogyasztói hitelekre, legalábbis nem olyan mértékben mint ahogyan kínálva voltak a 2005-ös hazai deregulációt követően. Persze, itt a lakosság informáltságával is problémák vannak.
Még a neoliberális közgazdaságtani tankönyvek is kiemelik, hogy egy cseretranzakció csak akkor lehet “ideális” ha mindkét fél rendelkezik a számára szükséges információkkal. Ha hiányosak az egyik fél információi, könnyen manipulálhatja a jobban felvilágosult fél. Részben önhibából, részben pedig az oktatás és a neoliberális kormányzat (szándékos vagy véletlen) hibájából, az emberek zöme
Magyarországon nem rendelkezik például az árfolyamokkal vagy a reálgazdasági folyamatokkal kapcsolatos, korunkban alapvetőnek számító tudással. Egy árfolyamgrafikonról ezer emberből vajon hány tudja megállapítani annak a várható jövőbeni fejleményeit? Elárulom, hogy legjobb esetben egyedül valamely bank elemzési osztályán dolgozó szakember tudná megmondani, márpedig az ilyen jellegű tudás létfontosságú annak, aki devizahitelt kíván felvenni vagy pénzét egy befektetési alapba kívánja helyezni, sőt, kifejezetten hasznos és kifizetődő is lehet annak, aki rendelkezik még kevés megtakarítással és önállóan igyekszik függetlenül gyarapítani azokat. A technikai elemzés nem tiltott, de mégsincs tanítva sehol Magyarországon. Amikor sokan még írni-olvasni sem tudnak kellő szinten és fel se fogják mit is jelent az uzsorakamat, miért is csodálkozzunk azon, hogy számos embert átvernek az uzsorások? A fogyasztói hitelpiac túlburjánzása tehát nem is egy, hanem két léthiányosságot takar egyszerre: a tömegek nem megfelelő jövedelmi helyzetét, valamint a tájékozatlanságát.
Ám miért is van szükség túlfogyasztásra, bolygónk erőforrásainak eltékozlására? Miért van szüksége az embereknek plazmatelevízióra és divatos ruhákra? Mert a globalizmus ideológiai torzulást is eredményezett. Sajnos, még akkor is ha egyik-napról a másikra hirtelen meg lenne fizetve mindenki munkájáért (vagyis az általa megtermelt érték arányában lenne megfizetve mindenki kivétel nélkül), a tömegek nem tudnának mit kezdeni újonnan megnövelt jövedelmeikkel. Mint az összes eddig létezett társadalom talán legfejlettebb rendszere (habár ezt vitatják sokan), a globális kapitalizmus a tömeget katonai kényszer helyett manapság inkább a fogyasztáson keresztül irányítja. Vagyis, hogy egyre ritkábban jussanak eszébe az átlagembernek “eretnek”, a tőke logikájával összeférhetetlen gondolatok, például a Haza és a helyi kultúrák védelmével kapcsolatosan, szükséges gerjeszteni a számára valóban szükségtelen termékek iránti vágyat. A piacok integrációja folytán létrejött (létrehozott) globális “multikultúra” nem egyéb, mint az értékesítés elősegítését szolgáló szellemi termékek sokasága.
Mivel az emberek többsége annyira szegény, hogy nem képes saját jövedelmére támaszkodva megfelelni a látszat által sugallt, az egyik-napról-a-másikra élést népszerűsítő hedonisztikus életforma követelményeinek, kénytelen hiteleket felvenni, azért (is) hogy a társadalmi elfogadottságban és megbecsültségben látszólag részt szerezzen. A fogyasztók többsége nem látja a hitel építő-jellegű funkcióját, hogy t.i. kellő hozzáértéssel lehet belőle még több pénzt csinálni, hanem azt, hogy mire lehet költeni azt. Ez a rövidlátó magatartás szintén az igazságtalan társadalmi rendszer malmára hajtja a vizet. A legnépszerűbb fogyasztói cikkek mellesleg a praktikus mellett lélektani funkciót is ellátnak, sőt, a globalizáció kulturális viszonyai között inkább az utóbbit: egy ötéves mobiltelefon épp úgy képes ellátni funkcióját, mint a legújabb típus, de a mondvacsinált szimbolikus látszatértéke (“divatossága”) már sokkal alacsonyabb. “A ruha teszi az embert”, ahogyan szokás mondani, ami igaz. Olyan társadalmakra különösen igaz melyek látszatokra és hazugságokra épülnek.
A multikultúra nagyobb hangsúlyt fektet a szabadság és tolerancia látszatára, mint azon szavak valódi viszonyokba ültetésére. Hiába szabad az ember panaszkodni, ha egyre több dolog van, miről lehet panaszkodni! Hiába várják el, mondjuk, egy többgyermekes keresztény családapától, hogy tanúsítson toleranciát a sajátjától eltérő szokásokat követőkkel szemben, ha vele szemben senki sem toleráns és megértő, sem az állam, sem a munkáltatója! Immár felfedeztük nagy kalandozásunk során a hitel által eltakart harmadik léthiányosságot: a globalista tömegkultúra által életre hívott csőlátás, és látszatokba-merülés a lakosság részéről, a valódi lehetőségek észlelése helyett.
Míg nem alakul ki egy demokratikus, az értékteremtők által uralt világgazdasági rend, addig kár beszélni bármiféle “megújulásról”. A válság, ha nem is eredményezett eddig minőségi változást, megmutatta a profit-hajsza eleve válságos jellegét. A jövedelmek mindenütt évek óta nyomás alatt voltak a neoliberális gazdaságpolitika folytán, ami súlyosan érintette volna a fogyasztást, ha a bankok nem kínáltak volna olcsó s fedezetlen hiteleket magánszektorbeli pénzintézetek. De a tömeges elszegényedés és az egyre növekvő “rejtett munkanélküliség” (Németországban 30%-körüli volt a részmunkaidőben dolgozók aránya már 2007-ben) egy idő múlva mégiscsak kihatott a fogyasztásra és a gazdaságra. A munkától történő jövedelemátcsoportosítás a tőke javára nem járhat együtt a gazdaság fenntartható növekedésével. Ha a test egyik szerve megbetegszik, az kihat a test többi részére is. A társadalom szerves Egészt alkot. Ha egy rész megbetegszik, kihat részei összességére. De szükség van-e a társadalomnak egy olyan rétegre, amely csak követelőzik amely csak elszívja a többi testrész elől a táplálékot?

Aladár Petrőbarikád.hu

Nos...mindannyian tudjuk, hogy mi folyik ma Magyarországon. 

A multik ontják a rossz és olcsó árukat. Az, hogy milyen összetételűek azt cége válogatja. De azt senki ne akarja nekem bebeszélni, hogy az S Budget féle termékek egészségesek és jók. Legfeljebb van ízük a sok aroma miatt.

Vagy a Tescos mosópor, amiből jó ha a felét belevágom a gépbe, hogy valóban tiszták legyenek  a ruhák. És még folytathatnánk.