Túl a választáson, mire számíthatunk?
Jeleneleg nyílt titok a sok elsikkasztott milliárd a bevallottnál nagyobb költségvetési hiány.
Mégis, amikor szavaznom kellett volna nem mertem, mert a meggyőződésem változott. Már nem színekben hiszek, hanem a kendőzetlen mondatokban. Nem azért mert nincsenek elveim.Ó nem, kedves olvasó! A legnagyobb kincsem éppen az, hogy vannak.
De valami ,mégis visszatartott attól, hogy egy radikális pártra szavazzak. Nem a Magyar Gárda. Megértem miért jött létre, megértem, hogy miért akarták megsemmisíteni. De egy valamivel senki sem számolt. Sem a pirosak sem pedig a narancssárgák.
Kis párt, kevés emberrel. Nem foglalkoztak vele különösebben. Nem tartották esélyesnek?
És, talán pont ez volt az a bizonyos politikai bravúr, amit eme párt magához ölelt. Konklúzió? Bent ülnek a parlamentben!
Nem a szavaikban hiszek, hanem abban a több millió magyarnyi érzésben, ami mindenkiben ott bimbózik. Bevallja vagy sem.
Ha öt év múlva már tudok saját lakást venni, ha tudok még tanulni, ha lesz még akkor biztos munkahelyem, ha merek vállalni egy gyermeket, ha nyugodtan tudom álomra hajtani a fejemet, ha a férjem nem két helyen dolgozik hogy eltartsa a családot, ha nem kell napi túlórákat vállalnom, ha látom a jövőt, ha tudom, hogy gyermeke már egy valóban jobb és igazságosabb világban fog felnőni, ha látom, hogy az iskolában igenis a tanár az úr, ha látom, hogy a fiatalok nemcsak a MTV-vel szívják magukba a kultúrát, ha azt fogom észrevenni, hogy a vonaton ülők nemcsaj Story magazint olvasnak, ha a fiatalokat el tudjuk engedni esténként baráti társaságba stb.
nos...
akkor azt mondom, hogy ez már rend. Politikai, gazdasági, szocális, oktatási, nevelési, igazgatási, jogi...
