kedd

Bűnözés már az iskolákban is

A következő cikket azért tettem fel, mert úgy éreztem, hogy fontos, tudjuk milyen veszélyeknek vannak kitéve gyermekeink már az iskolán belül is.
"Pálinkát árult az iskolában a 15 éves fiú 2009. szeptember 3. 12:07 , Legutóbb frissítve: 2009. szeptember 3. 12:10 Vigmond Erika Késelés, tanárverés, drog, alkohol, cigaretta – ha a szülő látja, hogy ezektől mentes az iskola, akkor nyugodt szívvel engedi el a gyermekét. A verekedős diákok illemórát kapnak viselkedésből, mások búcsút mondhatnak a magukkal hozott bicskának, cigarettának, alkoholnak. Tavaly kezdődött, s az idei tanévben is várható az iskolabiztonsági ellenőrzés a megye azon iskoláiban, melyek ezt vállalják. A Crimebox Bűnmegelőzési Országos Egyesület az elmúlt tanévben bemutató jelleggel Somogyban a marcali szakképző iskolában tartott elsőként razziát. A diákok legfőbb bűne a tiltott dohányzás volt.– Ebből van a legtöbb konfliktusunk a tanulókkal – mondta Bodrogi Csaba iskolaigazgató. – Idén is lesznek ilyen ellenőrzések, mert akár előre bejelentik, akár szúrópróbaszerűen rendezik, visszatartó ereje van. Ráadásul az iskolabiztonsági szolgálat szakemberei jogosultak arra is, hogy átkutassák a táskákat.– Az iskolai erőszak, a pedagógusok veszélyeztetettsége, a gyerekek egymással szembeni agresszív magatartása hívta életre az iskolabiztonsági programot – mondta Boór Gyula szakmai vezető. – Törvényi hátterünk van, ami olyan jogokat is ad, amellyel a pedagógusok nem élhetnek. Ezért bátran felvállalhatják az iskolák: akár 24 órás szolgálatot kérnek, vagy eseti megbízással élnek. Az iskola hírnevét is erősíti, ha a szülő azt látja: nincs késelés, nincs tanárverés, nincs drog abban az intézményben, ahová a gyermeke jár – folytatta Boór Gyula. – Eddig még egyetlenegy szülő sem szólt, hogy miért vettük el a 15 éves gyerekétől a cigarettát vagy a pálinkát, amelyet pénzért árult a társainak. Fontos, hogy bár biztonsági szolgáltatásaink is vannak, nem security cég vagyunk. A tevékenységünk ennél sokkal összetettebb, ifjúságvédelemmel, bűnmegelőzéssel is kiegészül. "
És egy egyéni anekdota:
Szociálisan hátrányos gyermekekkel foglalkoztam elég sokáig. Mondanom sem kell, nem könnyű feladat egy furcsa értékrenddel bíró gyermek nevelése.
Srácaim közül sokan alapban úgy gondolták, hogy mivel a kisebbséghez (magyarán cigányokhoz) tartoznak több mindent tehetnek meg, mint társaik. Ehhez szervesen hozzá tartozott a zsarolás, terrorizálás, lopás és garázdaság, valamint a lány társaik szexuális zaklatása.
Egy ilyen diákom mondta a következőket, miután szó szerint "le büdös cigány"-oztam.
"Miért ne lopjak, csaljak...ha ezt büntetlenül megtehetem. Cigány vagyok, félnek tőlem és egyébként is azt teszek amit akarok. Ha kell valami ellopom, mert hülye lennék megdolgozni érte. Mind ezt csináljuk. És ha még egy szót szól feljelentem."
Miután szavakban kifejeztük egymáshoz való hozzáállásunkat, már nem volt vele több gondom.

Nem ijedtem meg tőle és ettől ő berezelt. Mert sokszor csakis a félelem szab gátat annak, hogy megvédjük magunkat.

Később ugyanilyen hasonszőrű remekbe szabott kölköm mondta a követklezőket:
"Miért ne lopjak, csaljak, hazudjak, gyilkoljak? Legfeljebb beülök a börtönbe, mert ha még kegyetlen módon nyírok is ki valakit nem jár érte halál.(sárgafogas vigyor)..,...nos tehát  van ágyam, kajám, egy kis buzit megdughatok (megvakarta a tökét) ha akarok tanulhatok is.(enyhe fintor az arcán) ..diplomát is szerezhetek a maguk pénzén, eldolgozgatok valami javítóterápián. De kicsi az esélye, hogy elkapnak, mert cigány (büszkén kihúzta magát és újra jelentősen megvakarta a tökét...de erre már nem igazán tudtam odafigyelni, mert olyan büdös volt a lába, hogy majdnem beájultam:-)) vagyok és ebben az országban mi azt tehetünk amit akarunk!!!"
Nos, érdekes...de valahogy ezzel nem tudtam szembe szállni.
Tudtam, hogy igaza van és a kaján vigyorgó képe láttán rettenetesen elszégyelltem minden magyar miatt magamat.

Kérdések (K) és válaszok (V)

(K):Van olyan magyar ember, akinek nem szorul el a szíve hazája tusáját látva?
(V): Van.
(K): Van olyan igaz magyar ember, akinek nem szorul el a szíve hazája tusáját látva?
(V): Nincs.
(K): Van olyan közhivatalnok, közalkalmazott, aki munkáját maximálisan elvégzi?
(V): Nincs.
(K): Van olyan közhivatalnok, közalkalmazott, aki munkáját még munkaideje után is végzi?
(V): Van.
(K): Van olyan köztisztviselő, aki valamilyen formában nem élt vissza a helyzetével?
(V): Nincs.
(K): Van olyan köztisztviselő, aki helyzetét kihasználva próbált másoknak segíteni?
(V): Van.
(K): Van olyan hogy azonos tartalmú kérdésre több válasz is adható?
(V): Van.
(K): Van olyan, amikor mmimden kérdésnek fekete és fehér oldalát is meg lehet mutatni?
(V): Van.

Csak az egész nézőpont, retorika és hangsúly kérdése.


Környezetünk...amúgy magyarosan

Volt szerencsém többször is külföldön járni, így óhatatlanul lett összehasonlítási alapom, hogy milyen a "nyugat" és milyenek vagyunk mi.
Franciországba menet átmentem Ausztrián és Németországon is. Igaz nem töltöttem el sok időt semelyik földdarabon, mégis kénytelen voltam elismerni, hogy a magyar határt átlépve, már egy tisztább vidék fogadott.
Nem láttam út menti "hirtelenjött" szeméttelepeket és olyan benzinkutakat ahol inkább a bokorban végzed el amit szeretnél, minthogy az egyikbe bemenj, és úgy kultúr ember módjára tedd meg amit tenni akarsz.
Németországnak pedig nemcsak mi magyarok, hanem az osztrákok is jelenthettek volna. És még ezt is felül tudta múlni a franciaországi belépés.
Párizsban nem láttam sehol sem szemetet, igaz vagy 10 méterenként találkoztam     egy    kukával, ahova minő csoda MINDENKI KIVÉTEL NÉLKÜL KÉPES VOLT BELEDOBNI A FELESLEGESSÉ VÁLT MOTYÓJÁT. És ha bementél egy nyilvános WC-be. NOS kellemes illat lengett körül, kedves arcú hölgy vagy úr igazított útba és volt rokkantaknak szánt mellékhelyiség is. Igaz nem volt olcsó mulatság, hiszen 20 évvel ezelőtt 250 forintba került egy ilyen Wc használata Párizsban.
Most felvetődik a kérdés: ilyen rég volt? Hiszen azóta sok minden változott.

Sajnos nem. A benzinkutak mellékhelyiségei most is lepattantak és piszkosak és gusztustalanul büdös a legtöbbjük. Kivétel azon helyeket, ahol az eladó térbe van elhelyezve a mosdó bejárata. Ott van rá némi esély arra, hogy nyugati színvonalon tölthesd tele a porcelánbuszt.

De mindig akadnak olyanok, akik nem céloznak jól, nem húzzák le a WC-t vagy totál körbefo...sák.

De ne is kalandozzunk ennyire messzire. Elég Sopron városára vetnünk figyelő szemünket. Ahol a belváros macskaköves utcáit mindehol kutyapiszok tarkítja, ahol minden kapualjban vizeletszag csapja meg az ember orrát. És ami a legszomorúbb, az átruccant osztrák, aki saját hazájában rendkívűl kényes a környezetére, az a kutyáját sétáltatva ügyet sem vet kis kedvence elpottyantott bogyóira vagy ölebének látványos hasmenésére.

Nos, lehet, hogy környezetünk tisztasága nem is annyira belénk nevelt? Lehet, hogy más ország portájára már nem is fordítunk figyelmet? Lehet, hogy ha átlépjük a határt már nem is számít, hogy hova tartozunk?

Pedig ez a kis sárkupac egy remek ország.
Talán nem csak a sült galambra kellene várnunk.
Talán megtanulhatnánk nevelni és tudni hallgatni.
Talán megtanulhatnánk védeni és megvédeni.
Talán megtanulhatnánk újra...

MAGYARNAK LENNI!!!

"Munka van nem munkaidő"

Gondoldom nemcsak én vagyok azon tábor tagja akik sorkszor hallják ezt a mondatot:

NEM MUNKAIDŐ VAN, HANEM MUNKA!

Rendben hajlamos vagyok egyetérteni vele. A kapitalizmust, mint rendszerváltási járulékot megkaptuk. Azonban meglátásom szerint a magyar ermberek csekélyke százaléka képes csak megfelelni a nyugati munkatempónak.
Nem azért, mert lusták lennének. Mentalitásuk, neveltetésük, adott esetben meg az a kurva nagy munkanélküliség  teszi ezt lehetetlenné. Számomra sosoem jelentett kihívást, hogy dinamizmussal dolgozzam. Bár az igazat megvallva, nem egy munkahelyem volt, ahol, rámszóltak a kollégák, hogy "lassíts, mert a főnök azt hiszi, hogy mi semmit sem dolgozunk".
Ma is ez a helyzet. Hatalmas lendülettel vagyok képes belevágni a munkába. Mindegy, hogy egy vagy kettő vagy több ember melóját végzem.
Mégis felvetődik bennem a kérdés.

Van értelme ilyen fokú munkamániával dolgozni?
Van értelme mindent a háttérbe szorítani a karrier miatt?
Van értelme tanulni, ha nem is a végzettségünk határoz meg minket a munkahelyünkön?
Van értelme nőként tízszer többet dolgozni, hogy a férfiak legyenek kinevezve a nekünk járó pozícióra?
Érdemes dolgozni, ha nőként csak arra tartanak érdemesnek minket, hogy miniben rohangálva  a főnököd golyóit és egóját masszírozzuk?
Egyáltalán...ma Magyarországon van értelme annak, hogy egy nő dolgozzon?
(És eme kérdés megválaszolásakor tekintsünk el egy pillanatra a gazdasági helyzettől, a nyomorúságosan tengődő MAGYAR családok anyagi csődjétől...)


Nos kedves olvasó...megtalálta a választ?

szerda

Törött szárnyakkal

Törött szárnyakkal
heverek a földön,
angyal a  szívemben
nincs ,már csak ördög.

Törött szárnyakkal
tekintek az égre,
suttogom gonoszul:
"Ó Istenem, végre!"

Törött szárnyaimmal
feledem a mennyet,
inkább élek !, hogy utána
a pokolba menjek.

Törött szárnyakkal
vérben ázva nézem
kezeim, testem, mely
most ébredt fel, érzem.

Törött szárnyakkal
a porban fetrengve,
sikítozva könnyek közt
a múltat feledve...

Törött szárnyakkal
heverek a földön,
csendben halódom:
"Itt van már az Ördög."

Törött szárnyakkal
a pokolba tartok,
törött szárnyakkal
mégis angyalként halok.

Szárnyaim megtörtek,
hitem elhagyott
mégis, így is
Isten gyermeke vagyok.