szerda

Törött szárnyakkal

Törött szárnyakkal
heverek a földön,
angyal a  szívemben
nincs ,már csak ördög.

Törött szárnyakkal
tekintek az égre,
suttogom gonoszul:
"Ó Istenem, végre!"

Törött szárnyaimmal
feledem a mennyet,
inkább élek !, hogy utána
a pokolba menjek.

Törött szárnyakkal
vérben ázva nézem
kezeim, testem, mely
most ébredt fel, érzem.

Törött szárnyakkal
a porban fetrengve,
sikítozva könnyek közt
a múltat feledve...

Törött szárnyakkal
heverek a földön,
csendben halódom:
"Itt van már az Ördög."

Törött szárnyakkal
a pokolba tartok,
törött szárnyakkal
mégis angyalként halok.

Szárnyaim megtörtek,
hitem elhagyott
mégis, így is
Isten gyermeke vagyok.

Utazási kicsi sztori...

Nemrég Balatonról utaztam haza vonattal. Nos, fújt a szél - csavarta a fákat kegyetlenül. De mit nekem a zordon időjárás, ha van egy jó könyv és órák állnak előttem, hogy olvashassak...
...gondoltam én.

Naivan.
Mert Fonyódnál felszállt egy csapat. Lévén dohányzom, dohányzóba ültem le. Nos...ŐK is. Tanárnőjük ( akit nemes egyszerűséggel elkönyveltem egy éktelen baromnak) leültette a 20 fős csoportot. Oké, gondolom a kilométer hosszú vonatban nem volt elég hely, hogy egy kupacra zsúfolja a kölyköket!
A kedves olvasó most mondhatná azt is, hogy :"milyen rossz indulató egy blogoló!"
Nos,...valóban. De rosszindulatuság e azon kiakadni és felháborodni, hogy 12-14 éves gyerkőcöket bepakolunk egy totál füstös kocsiba???
Mert agyament pedagógus kisasszony ezt tette.
Már ezen meglepődtem, hogy valaki hogy lehet ennyire hülye.
Aztán rájöttem, hogy ezeknek a kölyköknek olyan mindegy, hogy koporsóba vagy kocsiba ültetik őket. Hogy miért?
Nos volt egy zsebpiszok magasságú srác, talán 12 éves lehetett és káromkodva, üvöltve követelt  társaitól cigit. Természetesen a csoport többi tagja sem volt kivétel.
Az utat végig kiabálva, káromkodva tették meg. Két kisebb csoport pedig zenét hallgatott. De nem, kérem...nem kultúrált módon tették mindezt.
Az egyik csoport totál hangerőn virította az amúgy is teljesen igénytelennek mondható magyar "tinibálványos szirupot", míg a másik - szinte harci lázban égve - bömböltette a még igénytelenebb gengszter rap-et. Közben  a két csapat egymást fikázta a lehető legvulgárisabb módon.

Felnőtt persze nem volt velük, mert TANÍTÓNÉNI TALÁLT MAGÁNAK HELYET A NEM DOHÁNYZÓBAN!!!

Mondanom sem kell, hogy a többi utazóban lassan ment fel a pumpa. Mi tagadás, bennem is. A fülsiketítő ordítás, zene, némelyik gyerek penetráns szaga...stb megtette a hatását.
Gondoltam átmegyek egy másik kocsiba de beszorítva az ülőhelyemre képtelen voltam kievickélni. Nem álltak arréb, meg sem mozdultak.
Volt olyan idős hölgy aki nem is tudott átmenni a kocsin, így kénytelen volt megvárni a következő állomást, hogy leszállva " odarohanjon "  a következő ajtóhoz és újra felszálljon a vonatra.

Amikor elhagyták végre a vonatot, elgondolkoztam azon, hogy most nagyon oda kellen szólni annak a hülye libának, aki valószínűleg a diplomáját is kártyán nyerte, mert ennyire unintelligens p...nak ép eszű ember nem ad tanári végzettséget!!!

Röviden ennyi.
És ez a rövid történet temérdek kérdést vette fel bennem.
És Önökben?