"Az ősz (az igazi alkony)
Gyermekkora leszebb ősze, ma már csak halovány villanás. Csak az érzés maradt meg, mely bearanyozza őszülő homlokát.
Nem kellenek kósza emlékek, nem kellenek silány pillanatok. Kellenek az érzések, melyek fejében kavarog. Hitte, hogy az élet suhanó boldogság, hitte, hogy a szerelem igazi mámor, hitte, hogy gyermekkora igazi világ.Fehér hajjal, unokái közt megértette, mi végre van a földön. Átadni tudását, bölcsességét, életet igazoló létét.
És lám, megélve sok-sok harcos esztendőt, őszidő táján , körei közt szeretteinek, minden mi létét alkotta, már nem volt fontos.
Fontossá, csak gyermeki tekintete vált, unokái cinkos kacagása, párja igaz szeretete. Mert az élet...EZ.
Megértette. Mindegy mit ért el, mindegy hogyan tette, a hajó egyszer úgyis kiköt. És akkor számadásában csak az lesz a döntő, hogy családja csillogó szemébe büszkeséggel nézhessen. Pokolba a véres háború zord emlékeivel, a munka csatáival, az emberek életével.
Most, ...itt...csakis a végelszámolás számít."
Egy régen írt füzetben találtam ezt az idézetet. Hogy kitől származik, ki írta nem tudom. De kuszasága - engem - megragadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése