Szerintem mindenki járt már abban a cipőben, hogy "...ma semmi sem sikerül...!"
Egy pénteki napom ilyen volt.
Buster Keatont megszégyenítő bohózat-hullámot produkáltam az nap.
De kezdjük az elejétől.
Mindig 4-kor kelek, nem azért mert annyira muszály, hanem mert megrögzött szokásommá vált. Az ágyamról bal felé lépek le, ezért nem igazán tudom, hogy tehettem ezt jobb felé (a párom azon a felén alszik, de ezen a reggelen Ő ébredt hamarabb). Még ezzel sem lett volna semmi baj, ha nincs ott az a rohadt könyvespolc. Azzal a félkómás lendülettel léptem be a könyveim világába, aminek az lett a következménye, hogy egy polcot tönkrevágtam, pár könyv, pedig a fejemre esett. Ahogyan a zsíroskenyér is a megkent felével esik a földre, úgy a könyvek is az élükkel landoltak álmatag fejemen. Villám gyorsan fel is ébredtem, igaz a párom nyihogása már önmagában is felért egy ébresztővel. Három puklival feldíszíttett buksimat masszírozva mentem ki kávét főzni. A hagyományos kotyogó vidáman ontotta magából a kávé illatát, aztán mintegy jelezve, hogy kész van...felrobbant. Még akkor sem igazán vettem a lapot, amikor értetlenül állva a konyhában körbepillantottam. Akinek robbant már fel kávéfőzője, az tudja, hogy ez mit okoz. Nos ott álltam, kócosan, még mindig puklijaimat simizve és gyönyörködtem az avantgard stílusú kávémintákban a falon. Fehér fal. Frissen festve.Nagyon-nagyon frissen. A párom kirohant a durranásra. Vágta mi történt. Elfojtva kuncogását, átölelt, majd feltett egy újabb kávét, immáron filteres főzőben. Én addig leültem. Ekkor még nem sejtettem, hogy eme napom maga lesz a káosz, ahogyan azt sem, hogy a párom miért is kötött elém egy konyharuhát. Röviden. A konyharuha több kávét kapott, mint én ezen a reggelen. Oké. Menjünk fürdeni. Az emberi degeneráció eddigre már teljesen átvette fölöttem az irányítást, így a fogmosásnál hadd ne mondjam, mit is kentem rá a fogkefémre. Háááát. Nem fogkrémet AZ biztos. A párom ekkor már a földön fetrengett. Ennek ellenére minden tőle telhetőt elkövetett, hogy ebből kilábaljak. Gondolom, ebben nagyban meggátolta az a tény, hogy folyamatosan köpködtem, tüsszögtem és vérmesen öblítettem a számat. De ez még csak a reggel volt. A kutyát levive szoktam a boltba is elmenni, így két legyet ütök egy csapásra. Ezen a napon is a megszokott reggeli procedúrámat végeztem. Séta, bevásárlás (addig kutya kiköt), hazafelé séta. Ez most sem ment másképp.A különbség talán annyi volt, hogy a kutyámat ott felejtettem a boltnál. Hazafelé nem tűnt fel, még akkor sem amikor találkozva a szomszéddal megkérdezte, hogy hogyan van a kutya. Mosolyogva válaszoltam és mentem tovább. Otthon gyorsan elpakoltam a cuccokat és szoltam Romolusnak- ő a kutya-, hogy kaja. De Romolus sehol. A felismerés, hogy a boltnál hagytam kikötözve, kikészített. Szégyelltem magam. Romolus hálásan ugra-bugrál, amikor meglátott de éreztem rajta, hogy neheztel. Én is zabos lennék, ha a párom kikötve ott hagyna a boltnál.
A nap folytatása méltó volt a kezdethez.
Melóba menet az ellenkező irányba szálltam fel, így elkéstem.Teljesen máshol jártak a gondolataim, így az sem tűnt fel, hogy az kolléganőm a túloldalon integetett, hogy menjek át. A számítógépet már reszketve kapcsoltam be, de szerencsére nem füstölt el, és simán neki tudtam állni dolgozni, igaz a ceruzámat többször ejtettem le, mint egész életemben összesen. Egy csomag irattal a kezemben megbotlottam, így éteri jelenségként ejtettem ki kezemből a papírokat Délig aránylag akadálymentesen telt a napom, egészen egy látványos áramszünetig, ami miatt az egész délelőtti munkám elúszott. Mondhatnák, hogy a rendszeres adatmentés. Ühüm. Na, hát azt totál elfelejtettem. A sírógörcs, a sikítófrász és a csendes agyvérzés, már versenyeztek értem. Az ebédnél mellé ülltem a széknek, eltörtem egy poharat, kiszakadt a kosztümöm. Délután, aztán a szomszéd néni telefonált, hogy a lakásunkban csőtörés van, és Romolus is nehezen viseli az egyre nagyobb vízáradatot. Oké. Meló befejez és tűz, pattanok haza. Gondoltam, gyorsabban hazaérek ha beugrok egy taxiba. A lényeg annyi, hogy tömegközlekedéssel otthon lettem volna 20 perc alatt de a dugóban rekedve jó 1 órába telt. Mire hazaértem a párom már elrendezte a dolgokat. A szerelők ott tüsténkedtek. Feleslegesnek éreztem magam, így megkérdeztem, hogy megkínálhatom e őket valamivel. A hűtőben volt több üdítő, így poharakat előszedve készítettem elő a tálcát. Illetve készítettem volna. A konyhaajtó kinyitásakor, az egyik ajtó leszakadt rá az egyik kezemre, majd mintegy elegáns balettmozdulattal a lábamon folytatta a gyilkos táncot. És ez volt az a pillanat, amikor leültem a konyha közepére és hosszú ideig nem mozdultam.Öröm az ürömben, hogy a kezemen csak kicsi zúzódás lett a lábamat pedig a klumpa megvédte a komolyabb sérülésektől.Fásultságomból az egyik barátnőm rázott fel, aki áthozta pár hónapos kisfiát, hogy tudnék e vigyázni fél óraát a kicsire. Némi gyanakvással tekintettem a kihívás elé. Ma minden balul sült el és bennem volt a félsz, hogy a gyereket gumilabdának nézem. Bármit fogtam is meg, kiejtettem a kezemből.
Azonban ez az idő katasztrófa-mentesnek bizonyult.
Végre eljött az este. Már kezdetem abban hinni, hogy vége a "banyek-időszaknak".
Gondoltam újítok és befestem a hajam. A szőkét már rohadtul untam, váltani szándékoztam feketére. Itt jegyzem meg minden otthon hajatfestőnek. Ha kapsz ajándékba egy hajfestéket, mindig nagyon nézd meg mi is van benne valójában!!
A kékesfekete hajszín volt a cél. Felkentem . Nem igazán volt szembeötlő, hogy nem a megszokott színe van a hajfestéknek. Vártam a kiírt időpontig, majd lemostam az előírtak szerint. Törcsivel a fejemen mentem be a szobámba, ahol a párom tévézett. Leültem a kanapéra. Hajtörölgetésemből a párom harsány nevetése riasztott fel. Képtelen volt megszólalni, csak ujjal mutogatott rám. Gyanakodva ugrottam fel és megcéloztam a fürdőszobai tükröt. A látvány döbbenetes volt. A hajam - aminek elegáns kékesfeketének kellett volna lennie- harsány püspöklilában szikrázott a lámpa fényében. (Később kiderült, hogy a barátnőm több ilyet is vett, csak el felejtett szólni, hogy abszolút csomagolás hibásak a termékek. A flakonokon, dobozokon...stb szereplő színmeghatározások teljesen rosszak, ezért is árusították ki eszméletlenül olcsón.)
A csendes agyvérzés győzőtt. Párom próbált vigasztalni - miután lassan lenyugodott a vigyoreksz-génje.
A korai alvás jótékony hatással volt rám.
Másnap már már minden valóban a megszokott mederben folyt. A hajam színét helyreállítottam és hétfőn kipihenten mentem dolgozni.
De a BALEK-SZINDRÓMA még egy ideig kísérteni fog.
Aki alapban vonza a katasztrófákat, az ezen a sztorin meg sem lepődik de akire tényleg a nyugalom, megfontoltság jellemző, az katasztrófaként él meg minden ilyen pillanatot.
