Rossz szomszédság...

Újra itt.

Meleg reggel, dögrovás. Klasszikus, hogy az embereket megviseli a hőség. De mi van akkor, ha valaki a hidegben is bolond marad.

A nemrég hallott történet némi mosolyt csalt az arcomra a szívemben azonban kisebb érzelmi vihar kerekedett.

Vannak olyan emberek, akiknek sosem lehet a kedvére tenni. Így jártak annak a tközösségnek a lakói is, akik egy ember miatt éltek állandó rettegésben.
Képzeljünk el egy olyan idős embert, aki tiszta pillanatiban kedves, előzékeny de a "lila-köd" eljövetelével elementáris erővel terrorizálja a környezetét.
De kezdjük az elején.
A ma már idős ember már fiatalon is megmutatta a lelki devianciáját és ostobaságát. Természete már ekkor sem nagyon különbözött a maitól, talán annyiban, hogy még élt élete párja, aki valamelyest kordában tudta tartani. (Noha neki is meg volt a véleménye társáról- és ezt nem is rejtette véka alá.)
A már elhunyt társ kivívta tiszteletét mások szemében, hisz igazi, békebeli tulajdonságokkal rendelkezett. De a házastárs meghalt.
De kanyarodjunk vissza történetünk főszereplőjéhez. Nevezzük XY-nak.

XY napjai a következő képpen telnek: pletykák és rosszindulatú történetek terjesztése, saját képzelt hatalmának terjesztése , illetve különböző titulusok magára aggatása stb. Ezt még önmagában senkit sem izgatott volna. A lakóközösség nyomásra (vagy nem) de megválasztotta XY-t a közösségi-bizottság tagjának. ( Itt szintén meg kell említeni, hogy sokak állítása szerint kizsarolta a gyengébb emberektől, hogy rá szavazzanak. ) És az igazi probléma itt kezdődött.
XY nem egy észlény, sőt...! Az ilyen típusú embereket titulálják ostobának. És egy ostoba embernél már csak egy rosszabb van. Ha hatalmat kap a kezébe. Neki megadták. Nem gondolta senki, mit szabadítottak rá egy közösségre, csak hagyták -feladva a nyugodt élethez való jogot.
De történelem mindig produkál Valakit, aki kiáll önmaga mellett és védi a saját becsületét.

Valaki új életet akart kezdeni és a településre költözött. Már az első héten XY lenéző stílusban közölte vele a (csakis az általa felállított ) szabályokat. Valaki természetesen betartotta őket de alig két hét múlva XY kiabálva támadt neki és a szabályokat újra elismételte. A probléma pusztán az volt, hogy ezek a szabályok nem is hasonlítottak az első verzióra. Szóval Valaki újra alkalmazkodva a parancsokhoz megtette amit XY követelt. De mint lenni szokott, XY hitt az önnön tökéletességében illetve jogában , így pár hét után újabb támadást intézett Valaki ellen. De a "bevándorló" addig nem is foglalkozott vele, míg egy nap a saját fülével nem hallotta, hogy XY miket kezdett el terjeszteni róla: prostituált, a rendőrség állandóan kijön hozzá, mert kábítószert keresnek nála, sok évet ült börtönben csempészett miatt...stb.
Valaki azonban a valóságban két diplomával rendelkezett, szorgalmasan dolgozott és élte a nyugodt kiegyensúlyozott életét.
És Valaki fellázadt. Akik ismerték Valakit tudták, hogy ezek hajmeresztő hazugságok de akik nem hajlottak rá, hogy igaz a szóbeszéd, hisz egy idegenről, "bevándorlóról" volt szó.
XY nem tűrte a lázadást, így ha lehet még nagyobb erővel kezdte tönkretenni Valakit. Zsarolás, tanuk nélküli fenyegetőzések ...stb -eszközeit felhasználva próbálta vélt ellenségét kikészíteni.
A rendőrség tehetetlennek bizonyult, noha XY-t sok esetben jelentették már fel becsületsértés és rágalmazás miatt.
XY őrülete lassan olyan mértéket öltött, hogy a környező házakból megjelentek az ajtaja előtt, hogy megverik, mert egy lakó felfigyelt arra, hogy távcsővel kukkolja a szomszédokat és ezt a bizonyíthatóság kedvéért vidoókamerára rögzítette. A magánéletüket ettől kezdve mindenki redőnyök és sötétítőfüggönyök mögött töltötte.
Lassan elvette mindenkitől az élethez való jogot.De még ezek után sem volt az emberekben annyi harci szellem, hogy saját portájukat megvédjék. Pedig a mondás nagyon időtálló: ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI!

Az igazi bomba azonban akkor robbant, amikor Valaki átépítést végeztetett és egy plakáton keresztül köszönte meg mindenki türelmét és megértését. Ez önmagában még nem is probléma. Tisztességes, kedves gesztus embertársai felé. De a palkát megfogalmazása ügyesen kihagyta belőle XY nevét.
Neki- úgy érezte - nem tartozott köszönettel.
És XY nemhogy elgondolkodott volna ezen a nyíltságon felháborodva kezdett el fenyegetőzni, hogy feljelentést tesz, a település vezetőjének is hosszasan ecsetelni kezdte az ellene elkövetett bűntetett, megspékelve Valaki családjának rágalmazásával.
Valakiről ekkorra már különböző pletykák keringtek: a már említett csempészetért pl.20, máskor 10 vagy esetleg 25 évet ült. (Érdemes azt megjegyezni, hogy Valaki kora nem igazán engedi meg ezt a fajta hosszúra nyúlt dutyit!)) Vannak akik korán kezdik?
A plakát megtette a hatását. A közösség számára nyilvánvalóvá vált XY mentális állapota. Már senki nem félt tőle. Hagyták, beszéljen amit akar, mert világossá vált számukra, hogy ez az idős ember még a saját démonjaival sem tud már megkűzdeni.
Valaki nem háborúzott tovább.

Tiszteletben tartotta más elmebaját. Tudta, az ilyenek előbb-utóbb a sárgaházban kötnek ki.

Becsületéért már nem aggódott.

Sziklaszilárdan hitt önmagában, barátai szerették, lakótársai elfogadták. Segített, ha segíthetett és őszinte szánalmommal figyelte XY lassú szellemi és érzelmi leépülését, mosolygott S. Kinget is meghazudtoló történetein.
Tisztában volt vele, hogy lassan de biztosan töri magának XY az utat a gumiszoba felé.

Tanulság?
Sok esetben élik úgy az emberek a napjaikat, hogy útálják szomszédjukat. Ilyenkor nagyon nehéz nyugalomban tölteni az időt, hisz állandó lelki fenyegetést élnek át. Nem elég a munkahely roppantó mókuskereke? A megélhetésért való állandó harc? De megoldás mindig van.
Jogunk a nyugodt élethez megkérdőjelezhetetlen. És ezt nem szabad veszni hagyni, mert akkor vagy XY-ná válunk vagy átéljük mi is Valaki törénetét.

Sok ehhez hasonló sztori van és míg létezik emberi gyarlóság addig még sok lesz . Ez nem egyedi eset. De mint mondják: ROSSZ SZOMSZÉDSÉG TÖRÖK ÁTOK!"