Vajon mire gondolnak, mit csinálhatnak este? Mit olvasnak vagy mit néznek a tévében?
Vajon mit éreznek a legnagyobb problémájuknak?
Sokat közlekedek trolival, metróval, villamossal...mindennel amit nem autónak hívnak. Vagy repülőgépnek...vagy óceánjárónak.
Nos a magyarországi remekbe szabott közlekedési viszonyokhoz mérten ezen a napon heringekként passzírozódtunk egymáshoz. Nos...én élveztem. Minden felöl iszonyat jó testű, napbarnított pasik fogtak közre:-) (Ha ezt édesanyám elolvassa, biztosan rosszra fog gondolni!)
Kisebb-nagyobb fékezések, amit lehetősegeimhez mérten úgy próbáltam túlélni, hogy hol "Marlboro fiúba" hol pedig a "Perwollos táncos srácba " kapaszkodtam...de mint írtam, én élveztem!
De hiába foglalták le szemeimet a srácok. A fülemet kikapcsolni nem tudtam. A tömegben volt egy kisebb csoportosulás. Pár nő - talán munkatársak - hatalmas energiát belefektetve próbáltak megnyugtatni egy fiatal nőt. Kis pityergősünk sűrű hüpp-hüppök között igyekezett helyreállítani a nem- vízálló sminkjét, vajmi kevés sikerrel.
Talán meghalt valakije.- gondoltam a jelenetet figyelve.
A fiatal csaj zokogása csak nem hagyott alább. Már arcába lógó szőke tincsei is átnedvesedtek a sok sírástól.
Valaki közeli hozzátartozót veszítehetett el.-gondoltam még tovább a jelenetet.
A szünni nem akaró sírás lassan átcsapott bömbölésbe. Ismerősei egyre jobban aggódva figyelték amint tucatnyi alkalmommal fújta ki az orrát és próbálta elmondani kapkodó levegővétellel, hogy mi is az oka gyászoló hangulatának.
Állítom, hogy már az egész troli tudni akarta, hogy mi történhetett.
A szőke spinkó remegő hangon, szinte sivítva fakadt ki, mellyel el kezdte ecsetelni élete legnagyobb tragédiáját!
-Tu...tu...tudjátok, hogy...hohohogy a múltkor...-újabb gyászos pillantás, és részvéttel teli vállsimogatás következett.-a múltkor láttam azt...a....a...a piros édes kis pulóvert.
Nos, még ekkor sem gyanítottunk semmit..
Gondoltam, talán megvette az anyukájának és abban történt a tragédia.
De ami ezek után történt, azzal egy évre előre kibaszta a kiscsaj nálam a biztosítékot!
-Azt a pu...pu...pulóvert. - hangja egyre hangosabb sírásrba csapott át.- és....és...és nem lehet kapni az én méretemben!
Kész, vége volt a szöszinak. Orrfujás, zokogás, gyászolás egy kurva piros pulóver miatt!
A hallgatóság olyan szinten ledöbbent, hogy valakinek tényleg szó szerint tátva maradt a szája!
De, mint mondtam, nálam kicsapta a biztosítékot. Átfurakodtam a két reklám fiú között, illően megkocogtattam a rinyamári vállát, majd kedvesen a következőket mondtam neki:
-Hölgyem! Önnek ez a leganygobb próblémája? Elmesélem magának az én elmúlt egy napomat és kiváncsi lennék, hogy utána is ekkora tragédiának él e meg a kurva kötött pulcsit!
Eltekintek a sűrű napom leírásától azonban a szöszi gondolat- és értelemmentes szemeiből nehéz lett volna nem kitalálni, hogy lövése sincs miről beszélek!
Természetesen az utasok nagy része hamar felül kerekedett az orbitális megdöbbenésen és egyre inkább a vihogás hímes mezejére léptek. Kirohanásomat egyesek tapssal is megjutalmazták.
Természetesen az utasok nagy része hamar felül kerekedett az orbitális megdöbbenésen és egyre inkább a vihogás hímes mezejére léptek. Kirohanásomat egyesek tapssal is megjutalmazták.
Ennyire mások az emberek?
Ami az egyiknek apró kis kellemetlenség, az a másiknak ekkora tragédia?
Azóta alaposabban tekintek körül a világban.
Mert függetlenül attól, hogy külső szemlélőként mit látunk, nem jelenti azt, hogy valóban láttuk is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése