NEM MUNKAIDŐ VAN, HANEM MUNKA!
Rendben hajlamos vagyok egyetérteni vele. A kapitalizmust, mint rendszerváltási járulékot megkaptuk. Azonban meglátásom szerint a magyar ermberek csekélyke százaléka képes csak megfelelni a nyugati munkatempónak.
Nem azért, mert lusták lennének. Mentalitásuk, neveltetésük, adott esetben meg az a kurva nagy munkanélküliség teszi ezt lehetetlenné. Számomra sosoem jelentett kihívást, hogy dinamizmussal dolgozzam. Bár az igazat megvallva, nem egy munkahelyem volt, ahol, rámszóltak a kollégák, hogy "lassíts, mert a főnök azt hiszi, hogy mi semmit sem dolgozunk".
Ma is ez a helyzet. Hatalmas lendülettel vagyok képes belevágni a munkába. Mindegy, hogy egy vagy kettő vagy több ember melóját végzem.
Mégis felvetődik bennem a kérdés.
Van értelme ilyen fokú munkamániával dolgozni?
Van értelme mindent a háttérbe szorítani a karrier miatt?
Van értelme tanulni, ha nem is a végzettségünk határoz meg minket a munkahelyünkön?
Van értelme nőként tízszer többet dolgozni, hogy a férfiak legyenek kinevezve a nekünk járó pozícióra?
Érdemes dolgozni, ha nőként csak arra tartanak érdemesnek minket, hogy miniben rohangálva a főnököd golyóit és egóját masszírozzuk?
Egyáltalán...ma Magyarországon van értelme annak, hogy egy nő dolgozzon?
(És eme kérdés megválaszolásakor tekintsünk el egy pillanatra a gazdasági helyzettől, a nyomorúságosan tengődő MAGYAR családok anyagi csődjétől...)
Nos kedves olvasó...megtalálta a választ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése