Törött szárnyakkal
heverek a földön,
angyal a szívemben
nincs ,már csak ördög.
Törött szárnyakkal
tekintek az égre,
suttogom gonoszul:
"Ó Istenem, végre!"
Törött szárnyaimmal
feledem a mennyet,
inkább élek !, hogy utána
a pokolba menjek.
Törött szárnyakkal
vérben ázva nézem
kezeim, testem, mely
most ébredt fel, érzem.
Törött szárnyakkal
a porban fetrengve,
sikítozva könnyek közt
a múltat feledve...
Törött szárnyakkal
heverek a földön,
csendben halódom:
"Itt van már az Ördög."
Törött szárnyakkal
a pokolba tartok,
törött szárnyakkal
mégis angyalként halok.
Szárnyaim megtörtek,
hitem elhagyott
mégis, így is
Isten gyermeke vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése