Franciországba menet átmentem Ausztrián és Németországon is. Igaz nem töltöttem el sok időt semelyik földdarabon, mégis kénytelen voltam elismerni, hogy a magyar határt átlépve, már egy tisztább vidék fogadott.
Nem láttam út menti "hirtelenjött" szeméttelepeket és olyan benzinkutakat ahol inkább a bokorban végzed el amit szeretnél, minthogy az egyikbe bemenj, és úgy kultúr ember módjára tedd meg amit tenni akarsz.
Németországnak pedig nemcsak mi magyarok, hanem az osztrákok is jelenthettek volna. És még ezt is felül tudta múlni a franciaországi belépés.
Párizsban nem láttam sehol sem szemetet, igaz vagy 10 méterenként találkoztam egy kukával, ahova minő csoda MINDENKI KIVÉTEL NÉLKÜL KÉPES VOLT BELEDOBNI A FELESLEGESSÉ VÁLT MOTYÓJÁT. És ha bementél egy nyilvános WC-be. NOS kellemes illat lengett körül, kedves arcú hölgy vagy úr igazított útba és volt rokkantaknak szánt mellékhelyiség is. Igaz nem volt olcsó mulatság, hiszen 20 évvel ezelőtt 250 forintba került egy ilyen Wc használata Párizsban.
Most felvetődik a kérdés: ilyen rég volt? Hiszen azóta sok minden változott.
Sajnos nem. A benzinkutak mellékhelyiségei most is lepattantak és piszkosak és gusztustalanul büdös a legtöbbjük. Kivétel azon helyeket, ahol az eladó térbe van elhelyezve a mosdó bejárata. Ott van rá némi esély arra, hogy nyugati színvonalon tölthesd tele a porcelánbuszt.
De mindig akadnak olyanok, akik nem céloznak jól, nem húzzák le a WC-t vagy totál körbefo...sák.
De ne is kalandozzunk ennyire messzire. Elég Sopron városára vetnünk figyelő szemünket. Ahol a belváros macskaköves utcáit mindehol kutyapiszok tarkítja, ahol minden kapualjban vizeletszag csapja meg az ember orrát. És ami a legszomorúbb, az átruccant osztrák, aki saját hazájában rendkívűl kényes a környezetére, az a kutyáját sétáltatva ügyet sem vet kis kedvence elpottyantott bogyóira vagy ölebének látványos hasmenésére.
Nos, lehet, hogy környezetünk tisztasága nem is annyira belénk nevelt? Lehet, hogy más ország portájára már nem is fordítunk figyelmet? Lehet, hogy ha átlépjük a határt már nem is számít, hogy hova tartozunk?
Pedig ez a kis sárkupac egy remek ország.
Talán nem csak a sült galambra kellene várnunk.
Talán megtanulhatnánk nevelni és tudni hallgatni.
Talán megtanulhatnánk védeni és megvédeni.
Talán megtanulhatnánk újra...
MAGYARNAK LENNI!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése